| |
 | Vabariigi President | | |
Interjú Arnold Rüütel államfővel
Tallinn, 2002. szeptember 3., kedd (MTI) - Arnold Rüütel észt köztársasági elnök országa legfontosabb feladatának azt tartja, hogy az észt függetlenséget az Európai Unióba és a NATO-ba való belépéssel szavatolják.
Ezt az észt államférfi közelgő magyarországi látogatása előtt abban az interjúban fejtette ki, amelyet Tallinnban adott Göbölyös Lászlónak, az MTI különtudósítójának.
Rüütel elnök az 1991-ben kivívott észt függetlenség kapcsán emlékeztetett arra, hogy a balti állam már 1918-ban kikiáltotta függetlenségét, de 1940-ben, a Molotov-Ribbentrop paktum következtében a Szovjetunió annektálta Észtországot.
Az utóbbi 10 évben azonban az ország rendkívül gyorsan fejlődött, egyes gazdasági szakértők már "balti kis tigrisként" emlegetik. Éveken át 5-6 százalékkal nőtt a bruttó nemzeti össztermék, az egy főre jutó internetkapcsolatokban Észtország a világ egyik vezető országává vált, a mobiltelefonokkal rendelkezők aránya megközelíti a világelső Finnországot. Az elmúlt évtizedben Észtország több külföldi beruházót vonzott, mint a többi balti állam. Ez a liberális gazdasági légkörnek, az alacsony adóterheknek, a kiegyensúlyozott költségvetésnek, a stabil nemzeti valutának köszönhető. A városok szinte a felismerhetetlenségig átalakultak, az építkezési láz elérte a falvakat is.
A sikeréért azonban a társadalomnak nagy árat kellett fizetni: jelentős a szakadék az ország bevételei és a lakosság életszínvonalának növekedése között. Egyes körzetekben a munkanélküliség eléri a 12 százalékot. A tőke elsősorban a főváros körül koncentrálódik. Észtországnak mostantól kiegyensúlyozottabb fejlődésre van szüksége, jobban oda kell figyelni a társadalom gyengébb, sebezhetőbb rétegeire. Meg kell állítani például a népesség csökkenését, mert különben a jövő évszázadban nem lesz, akinek független Észtország kell. "Mindezek ellenére - hangsúlyozta az államfő - az elmúlt évtized bizonyította, hogy a két világháború közötti időszak Észt Köztársasága nem volt a véletlen műve, és a függetlenség visszaállítása óta eltelt időben az ország megmutatta: megtalálhatjuk az egyensúlyt a globalizálódó világ kihívásai és lehetőségeink között."
Az észt elnök rövid történelmi áttekintést adott az ország hét évszázadon át tartó megszállásáról - németek, dánok, svédek, lengyelek, majd oroszok uralkodtak itt - amelynek során az észtekben tartós túlélési stratégia alakult ki. Az észtek körében ritka a fekete-fehér történelemszemlélet, tisztában vannak azzal, hogy földrajzi és geopolitikai helyzetükből adódtak bizonyos események. Például nem felejtik el azt sem, hogy a német uralom volt Észtország számára "az első európai integráció" a jogalkotás és a kultúra terén. A II. világháború idején az észt nép a legtöbb veszteséget elszenvedők közé tartozott: 70 ezer észt kényszerült nyugatra menekülni, és körülbelül ugyanennyit deportáltak Szibériába, miközben 400 ezer orosz nemzetiségűt telepítettek be Észtországba 1940 és 1980 között.
"Az észtek azonban ellenálltak a szovjet ideológiának, az eloroszosításnak, az állami terrornak. Az észt iskolák és egyetemek megőrizték az észt nyelvű oktatást, az észt kultúra újratermelte az észt önazonosságot, és falun, a kollektivizmus ideológiája ellenére fennmaradt a hagyományos paraszti élet" - mondta Arnold Rüütel. Az államfő szerint Észtországban nem lehet beszélni nyugati értelemben vett "kollaboránsokról", mert az országban működő szovjet intézmények és pártszervezetek "észt szelleműek" voltak, tovább éltek a korábbi parlamenti hagyományok, még ha ezt ma a radikálisabb nacionalisták furcsállják is. Ha nem így lett volna, nem sikerült volna helyreállítani az észt függetlenséget.
Milyen érzés számára a független Észtország elnökeként Oroszországgal kapcsolatot tartani, miután korábban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökhelyettesi tisztségét is betöltötte? - kérdezte a tudósító.
Rüütel elnök válaszában emlékeztetett arra, hogy annak idején egy szovjet tagköztársaság legfelsőbb tanácsának elnöke automatikusan a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökhelyettese is volt. Korlátozott lehetőségei pontosan megmutatkoztak 1988. november 16-án, amikor mint az észt legfelsőbb tanács elnöke, aláírta az észt szuverenitásról szóló nyilatkozatot.
"Moszkvába rendeltek. A szovjet vezetés megpróbált megalázni, rajtam keresztül pedig az észt népet képviselő testületet és az egész nemzetet. A többi tagköztársaság elnöke is jelen volt, nekik is szólt az én "megrovásom", ami enyhe kifejezés, mivel komoly fenyegetéseket kaptam" - idézi fel az eseményeket az észt államfő, aki keresztülvitte, hogy az észt törvények előbbre valók legyenek a köztársaságban a szovjet törvényeknél.
"Ez volt életem egyik legkeményebb próbatétele, és ma is büszke vagyok rá" - jelentette ki Arnold Rüütel. Ami az orosz kapcsolatokat illeti, az elnök úgy vélekedett, hogy a mai moszkvai politika jelentősen különbözik a 90-es évek elejének politikájától, amikor Oroszország még kereste önálló állami identitását.
Rüütel szerint Borisz Jelcin elnök nagy felelősséggel vitte végig az oroszországi átmeneti időszakot, Vlagyimir Putyin alatt pedig az ország szilárd helyet, bizalmat vívott ki magának a világgazdaságban, a nemzetközi szervezetekben. Az utóbbi időben pedig magasabb szintre emelkedett az együttműködés Moszkva és a balti államok között, és ez a tendencia folytatódhat Oroszországnak az Európai Unióval, illetve a NATO-val való új kapcsolatai révén.
Az elmúlt évtized észt-magyar kapcsolatainak felidézése előtt az észt államfő hangsúlyozta: a berlini fal leomlásához vezető folyamat az észt szuverenitásról szóló 1988-as dekrétummal kezdődött, ellentétben azzal az igen elterjedt tévhittel, hogy a szovjet uralom alól való felszabadulás a két német állam egyesítésétől függött. "Ezzel szemben - mutatott rá Rüütel - Mihail Gorbacsov azért indította el a reformokat, hogy fenntartsa a Szovjetunió egységét és oszthatatlanságát, amelyet 1991-ig csaknem valamennyi nyugati állam aktívan támogatott. Az volt az alapelv, hogy kiszabadítsák a kelet-európai úgynevezett népi demokráciákat a szovjet befolyási övezetből, de fenntartsák a Szovjetunió status quóját. Az észtországi, lettországi és litvániai népi mozgalmak megelőzték ezt. Magyarországnak, akárcsak Észtországnak, lehetősége volt a 90-es években, hogy visszatérjen a történelmében, hagyományaiban, nemzeti erejében gyökerező fejlődési modellhez, ugyanakkor szabadon és felelősen dönthetett sorsáról."
Az észt köztársasági elnök megemlítette több évtizeddel korábbi olvasmányélményeit, Petőfi Sándor verseit, Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényét, amelyből számára világossá vált: "a magyaroknak vérükben van a szabadságvágy." A két ország közötti együttműködésnek három fő területét jelölte meg: leendő európa uniós tagként a regionális kooperáció erősítését, különös tekintettel a visegrádi csoport és a balti államok együttműködésére, amelyben Észtországnak fontos közvetítő szerep juthat; a közvetlen kapcsolatokban a gazdasági, kereskedelmi és kulturális cserét hangsúlyozta. Reményét fejezte ki, hogy hamarosan sor kerül a két ország közötti kulturális egyezmény megkötésére, amelynek keretében észt tanszék nyílhat Budapesten és magyar tanszék a tartui egyetemen; végül a 20-as, 30-as évek finnugor mozgalmának felelevenítésével Finnországgal együtt hozzájárulhatnak a kisebb finnugor népek kulturális örökségének és etnikai önazonosságának megőrzéséhez. Az észt-magyar viszonylatban a kölcsönös irodalmi fordítások, zenei, képzőművészeti kapcsolatok, oktatási és kutatási tervek révén ráébredhetünk arra, hogy mennyire közel vagyunk egymáshoz - hangsúlyozta az észt államfő.
Arnold Rüütel Saaremaa szigetén született, amely természetvédelmi területeiről és programjairól híres. Az elnök egész életét meghatározta a természet megóvása iránti elkötelezettség. Éveken át volt az észt természetvédelmi társaság, majd a Nemzetközi Zöldkereszt észt tagozatának, valamint az észt tengerek tisztaságáért küzdő társaságnak az elnöke.
"Gyermekkoromban Saaremaa szigetén szigorúan betartottuk a természet törvényeit - emlékezik az államfő - Fontos volt fenntartani az egyensúlyt a mindennapi élet és a sziget természetes erőforrásai között. Mivel kevés volt itt a fa, kmegszámoltunk minden fadarabot, amelyet kenyérsütésre tüzeltünk el. Azt is tudtuk, mennyi kell a házak fűtésére, és ezt a tudást átadtuk gyermekeinknek. Ez akár egy környezetvédelmi filozófia alapja is lehet".
A 73 éves Arnold Rüütel mindig szeretett sportolni: fiatalkorában a röplabdáért lelkesedett, később a hegymászás, a természetjárás lett a kedvence. Felesége, Ingrid, elismert néprajz- és népzenekutató, aki közel kétszáz tanulmányt írt a finnugor népek zenéjéről, és számos lemez anyagának gyűjtője volt. A Rüütel házaspárnak két lánya és öt unokája van.
|
| |
|
vpk.ee
